Bordó félfutó muskátli

Jellemzői:

A félfutó muskátli a félárnyékos vagy napos helyekent kedveli, mivel a növény nem igényel olyan erős napfényt, mint az álló muskátlik, de a meleg környezetet azért kedveli. A növény 30–50 cm-re is futhat.

Virága: A virágok nagyméretűek, és a leggyakoribb színek közé tartozik a piros, rózsaszín, fehér, lila és barack. A virágok szép, felálló, de szétterülő fürtökben jelennek meg, és szép virágzásra képesek tavasztól őszig.

Levele: A levelek zöldek, finoman fűrészes szélűek, és egészséges, élénk zöld színűek. A levelek erősebbek és vastagabbak, mint a kúszó fajtáké, és jól bírják a különböző időjárási viszonyokat.


Gondozása:

A félfutó muskátli napos vagy félárnyékos helyeket kedvel, és jól fejlődik olyan talajban, amely jó vízelvezetésű, termékeny és közepesen nedves. A pangó víz elkerülése érdekében ügyelni kell arra, hogy a talaj ne legyen túl nedves. Az ideális talaj homokos, laza szerkezetű és gazdag tápanyagokban.


Öntözése: A félfutó muskátli mérsékelten vízigényes, tehát fontos, hogy ne hagyjuk a talajt teljesen kiszáradni, de túlzottan nedves környezetet se biztosítsunk neki. Rendszeres öntözésre van szükség, de ügyeljünk arra, hogy ne álljon meg benne a víz, mivel az gyökérrothadást okozhat.

Metszése: A metszés nem kötelező, de ha azt szeretnénk, hogy a növény kompaktabb formát vegyen fel, érdemes tavasz végén enyhén megmetszeni, eltávolítva az elhalt vagy gyenge hajtásokat. A virágzás után is eltávolíthatjuk az elhervadt virágokat, hogy elősegítsük az új virágok fejlődését.

Tápanyagozása: A félfutó muskátli igényli a megfelelő tápanyagellátást, különösen virágzás előtt és közben. A legjobb, ha káliumban és foszforban gazdag műtrágyát alkalmazunk, mivel ezek serkenthetik a virágzást. A túlzott nitrogénadagolás viszont a lombozat növekedésére hat, nem pedig a virágzásra.